Énok 7. 1-6

5. 1. És eljött az idő, hogy amikor az emberek fiai kezdtek sokasodni a földön és leányaik születtek,
akkor az Úr angyalai látták - annak a jubileumnak egy bizonyos évében -, hogy azok szép
kinézetűek voltak, és feleségeket vettek maguknak közülük a maguk választásai szerint, és
gyermekeket nemzettek nekik, akik óriások voltak.
2. És elhatalmasodott a törvénytelenség a földön, minden test megrontotta a maga útját, az emberek,
és a háziállatok, és a vadállatok, és a madarak, és minden ami a földön jár elhagyta az adott rendjét
s minden élő romlottá lett, és még egymást is enni kezdték, és igazságtalanság hatalmasodott el a
földön, és az emberiség minden képzelete és minden cselekedete állandóan a gonoszság volt.
3. És az Isten letekintett a földre és íme, az romlottá vált, és minden test megronotta a maga rendjét,
és minden ami a földön volt gonoszságot cselekedett mindenben az Ő színe előtt..
4. És ezért azt mondta, hogy minden embert és minden testet elpusztít a föld színéről, amelyeket
megteremtett.
5. De Noé kegyelemre talált az Úr színe előtt.
6. Az angyalokra pedig, akiket a földre küldött, hatalmas haragra gerjedt, és parancsot adott, hogy
gyomlálják ki őket minden hatalmukból, és megkötöztette őket a föld mélységeiben, és íme, ott
vannak megkötözve, és eképpen elkülönítve.
7. És fiaik ellen is parancsolat jött az Úrtól, hogy kard által hulljanak el, és tűnjenek el az egek alól.
8. És ezt mondta: 'Szellemem nem fog mindig az emberen maradni; mert ők testiek, és napjaiknak
száma száz és húsz esztendő fog lenni.'
9. És kardját küldte rájuk, hogy egyik a másikat elpusztítsa, amíg mindnyájan elhullanak a kard
által, hogy el legyenek pusztítva a föld színéről.

10. És látták ezt a szüleik, azok, akik ezek után meg lettek kötözve a föld mélységeiben mindörökké,
a nagy ítélet napjáig, amikor eljön az ítéletük ideje s beteljesedik mindazokon, akik megrontották a
maguk utait és cselekedeteit az Úr előtt.

Jubileumok 5. 1-10

6 1Amikor azután az emberek sokasodni kezdtek a földön, és leányokat nemzettek, 2látták az Isten fiai, hogy az emberek leányai szépek, és feleségül vették közülük mindazokat, akiket kiszemeltek. 3Isten ekkor így szólt: »Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!« 4Óriások voltak a földön azokban a napokban - azután, hogy az Isten fiai bementek az emberek leányaihoz, és azok szültek -, ezek az ősidők erős, híres férfiai.
5Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, 6megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében 7így szólt: »Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!«

Ter 6. 1-7